A XX. század elején kezdődött az öntapadós matricák kialakulásának története, amikor a kutatók intenzíven dolgoztak az új típusú ragasztóanyagok fejlesztésén. Ezek az új ragasztók nagy előrelépést jelentettek, hiszen nem csak erősen tapadtak, de egyben rugalmasak és elhelyezésük után áthelyezhetők is voltak.
A nagy áttörést Ray Stanton Avery nevéhez köthetjük, aki 1935-ben létrehozta az első önragasztó címkét. Ez a fejlemény nagyban hozzájárult a matricák szélesebb körű használatához. Avery olyan speciális etikett gyártó gépet készített, amely képes volt a papírcímkék egy oldalára ragasztóanyagot felvinni, míg a másik oldalon egy védelmi réteg gondoskodott arról, hogy azok ne ragadjanak össze. A gép, amit „Kum Kleen” név alatt patentált, tehát olyan matricákat gyártott, amelyek a védőréteg eltávolítása után már közvetlenül felhasználhatóak voltak.
E fejlesztések által lehetővé vált, hogy a matricákat széles körben kezdjék el gyártani és használni az ipar különböző ágazataiban, a marketingtől kezdve a termékcímkézésen át az oktatásig és a dekorációig.
Az Avery által kifejlesztett alapelvek mentén a matricagyártás technológiája a 20. század közepén tovább fejlődött. A védőrétegek és a ragasztóanyagok sokfélesége, valamint az alapanyagok – például a papír, a vinil, a poliészter és a polipropilén – jelentős fejlesztéseket eredményezett a matricagyártásban.
Az 1960-as és 1970-es években az öntapadós matricák már általánosan használhatók voltak és minden üzleti és otthoni felhasználó számára elérhetővé váltak. A matricák minősége és a ragasztó anyagának megbízhatósága is folyamatosan javult, lehetővé téve a gyártók számára, hogy a világ különböző részein a különböző klimatikus és használati körülményeknek megfelelő termékeket állítsanak elő.
A digitális nyomtatás technológiai forradalmával egy időben, az 1980-as és 1990-es években, az öntapadós matricák terén bekövetkezett innovációk lehetővé tették az egyre bővülő és összetettebb dizájnok gyártását, valamint a matricák széleskörű személyre szabását.
Ma az öntapadós matricák egyre többféle anyagból, formában, méretben és funkcióval találhatóak meg. Kifejlesztésre kerültek például a hőálló, vízálló, UV-ellenálló, eltávolítható vagy akár extra erős ragasztást biztosító változatok is. Az öntapadós matricák története tehát egy olyan folyamatosan fejlődő innovációs utat jelent, mely páratlanul mutatja be az emberi találékonyság és a technológia összefonódását.
